Csokoládé masszázs, avagy csokis kényeztetés tetőtől talpig
Az egész úgy kezdődött, hogy a lányom szerint „anyának csak egy lapot hozott a Jézuska”. Egy szép zöld borítékba rejtett lapocskát. Neki ez persze nem mondott semmit, maradt a saját verziójánál, én meg a karácsony után nekiültem megnézni, mit is tartogathat számomra ez a papírocska. Egy ajándékutalvány, ami szinte bármire beváltható, amire csak szeretném.
csokoládé masszázs
Ahova invitált a „Jézuska”, Magnolia Day Spa. Maga a day spa számomra nem mondott sokat, de a képek a helyről meggyőztek, hogy itt valami jó dolog fog velem történni. Majd elmélyedtem a rejtélyesnek hangzó kezelések tanulmányozásába. Nem volt könnyű a választás, de a csokoládé győzött, pontosabban a Maya istenek itala. A csokoládéval már sokszor volt dolgom, de hogy ne enni kelljen, hanem hogy azzal masszírozzanak, ez elsőre érdekesnek, majd egyre csábítóbban hangzott. Időpont egyeztetés, és indulás. Előtte még egyszer elolvastam, mi fog velem és a csokival történni a közösen töltött 70 perc alatt.
Érzéki törődés Quetzalcoatl csokoládéjával. Merüljön el a maya kultúra titkában, hogy megszabaduljon a mai kor stresszétől. Finom, langyos kényeztetés, 100% kakaótartalmú simogatás.
Az édes testradírozást követően langyos kakaóvajjal masszírozzuk be egész testét. A teljes kényeztetést szolgálja a háttérből hallható indián zene, a finoman langyos takaró és a csokipakolásos relaxálás alatt nyújtott csokoládékrémes arckezelés.
Nem volt kétségem, jó lesz ez, hisz egy kis kényeztetés időnként mindenkinek jár. Ahogy beléptem, kellemes illat fogadott. A hely gyönyörű, tiszta, mindenfele hangulatos fények és halk zene. Először egy puha fehér köntösbe kellett öltözni. Már ettől kényeztetve éreztem magam, hogy megszabadultam a hétköznapi ruháimtól. Pedig a java csak ezután jött.
Egy finom testradírral kezdődött, langyos törölközős lemosással folytatódott, majd a várva várt csokoládé következett. Csak feküdtem és éreztem, ahogy a kellemesen langyos csokoládé beborítja a lábam. De semmi illat. Ahogy kente feljebb a masszőr a csokoládét, úgy vált egyre erőteljesebbé a csoki illata. Van valami boldogsághormonra ható ereje, mert nem lehetett letörölni a vigyort az arcomról. Egyszerűen csak mosolyogni tudtam abban a csoki burokban. Úgy éreztem magam, mint egy csokitorta, akit épp gondosan bevonnak csokimázzal. Ahogy tetőtől talpig beborított a csokoládé, a kényeztetés még nem ért véget. Jött a csokis arcmasszázs. Teljes ellazulás isteni csoki illatban, közben olyan zene, mint amikor a Tűz óceánjában elengedik a végén a lovakat, hogy újra szabadon szaladhassanak. Számomra teljes volt az összhang. Az időérzékem persze cserbenhagyott, mert eltelt a 70 perc úgy, hogy fel se tűnt. Eddig csak maximum a szám széle volt csokis, most pedig mindenütt csupa barna voltam. Kaptam egyszer használatos papucsot, köntöst, amiben elbattyogtam fürödni. Két dologgal távoztam, egy csokoládés testápolóval, amit fürdés után kentem magamra, és egy kis darab csokoládéval, amit kóstolóba kaptam.
A masszázs hatása nem maradt el. Járok kozmetikushoz, aki 2-3 órás kezelés elteltével nagyon puha bababőrűvé varázsolja az arcom. Itt elég volt 70 perc, és nem csak az arcom, hanem az egész testem ilyen puha tapintású lett. Szó szerint kisimult a bőröm. Csudajó érzés volt. Ekkor vált számomra nyilvánvalóvá, hogy jó döntés volt a Maják italában bíznom. Aki olyan masszázsra vágyik, amivel jól átmozgatják, az ne ezt válassza. Van olyan is, de ez a kényeztetésről szól, a csokoládé tápláló és jótékony hatásairól.
Amint újra emberi kinézetem lett, körülnéztem egy kicsit, mert invitáltak egy kis teára és egy kis csemegézésre. Meg kell mondjam, csak úgy szippantott magával a hely. Vágyott rá az egész testem, hogy még maradjak, leüljek, igyak egy finom teát, és élvezzem a hely hangulatát. De sajna csak 70 percre terveztem, így fájó szívvel, de mennem kellett. Legközelebb, mert biztos lesz legközelebb, dupla időt szánok magamra, mert itt nem kell semmi mással foglalkozni, csak élvezni, ahogy a nyugalom, a harmónia végigjárja testem-lelkem.
A Parlament szomszédságában egy olyan nyugalom szigetét alakítottak ki, amit se a képek nem adnak vissza 100%-ban, se az én írásom nem adhat vissza. Végezetül csak annyit mondhatok, ide el kell menni és hagyni, hogy elvarázsoljanak.
